2005 óta immár az ötödik, fél éves külszolgálatát teljesíti Szarajevóban Sziliznicsenkó György szakaszvezető, a tatai MH 25. Klapka György Lövészdandár harckocsivezetője. Nagyon tetszik neki Bosznia-Hercegovina és Szarajevó is, mégsem ez az elsődleges oka, hogy immár ötödször tért vissza az bosznia-hercegovinai magyar békefenntartó feladatra.

– Az első alkalommal természetesen azért jelentkeztem a szarajevói misszióba, mert szerettem volna kipróbálni magam műveleti területen. Emellett pedig, nem tagadom, a külszolgálatért kapott pénz is motivált, amikor benyújtottam a pályázatomat – mondja a szakaszvezető, aki elárulja azt is, hogy a legutóbb pedig személyes okok miatt jelentkezett Szarajevóba. Ugyanis a század parancsnoka megkérte arra, hogy ha nincs ellene kifogása, akkor kísérje el a műveleti területre.

„Természetesen örömmel mondtam igent a kérésre” – meséli a tisztes, aki ezúttal is egy Mercedes típusú terepjáróval közlekedik Bosznia-Hercegovina útjain. Bár nem számolja, de úgy gondolja, hogy a hat hónapos szolgálat alatt belerak nagyjából öt-tízezer kilométert a négykerekűbe.

Sziliznicsenkó szakaszvezetőt szinte senki nem szólítja keresztnevén, Györgynek. Sőt, vannak olyanok is, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy a szerződéses katona születési anyakönyvi kivonatában ez a név szerepel. Őt mindenki Igorként ismeri.

– Becenevem eredete még 2002-re tehető, amikor bevonultam szerződéses katonának a tatai dandár harckocsi századához. Első századparancsnokom nagy Fradi drukker volt, s a Ferencváros labdarúgó csapatában ekkoriban Igor Nicsenkó is gyakran a pályára lépett. Mivel az én vezetéknevem is így végződik, a főnök elnevezett Igornak, s ez a név rajtam is maradt – meséli a szakaszvezető, majd nevetve hozzáteszi: volt olyan tiszt Tatán, aki csak öt év után tudta meg a valódi nevét. Addig még a szolgálatvezénylésbe is Sziliznicsenkó Igorként tüntette fel.

Igort természetesen már a külszolgálatra való felkészítés során, még a kiutazás előtt sokan megkeresték a szarajevói „missziós újoncok” közül. Az érdeklődők elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy mire számíthatnak a műveleti területen, milyen a vezetési kultúra és az utak állapota.

– Mindenkinek azt mondtam, hogy a Bosznia-Hercegovinában elég nehéz hozzászokni a balkáni tempóhoz, minden közlekedési helyzetben nagyon oda kell figyelni, mert a KRESZ ebben az országban egyszerűen nem létezik! Annak van elsőbbsége, aki először hajt be egy kereszteződésbe, a kihelyezett táblára és a lámpa jelzésére itt nagyon keveset adnak. A helyi útviszonyok viszont szinte megegyeznek a magyarországival – meséli a szakaszvezető, aki egyelőre nem tervez újabb missziót, mivel szeretne leérettségizni, majd ezt követően, ha lehetséges, őrmesteri iskolába menni.

A jelenlegi jogszabályok szerint ugyanis már csak hat évig lehetne szerződéses katona, ő viszont ezután is szeretne a Magyar Honvédséghez tartozni. Ehhez azonban szükséges a tiszthelyettesi rendfokozat megszerzése és a hivatásos állományba való átkerülés – mondja Igor, akit Magyarországon az élettársa, 22 éves nevelt, illetve 14 esztendős saját lánya várja.

Fotó: Szűcs László